Epilepsziás vagyok. Miért küldött a neurológusom neuropszichológiai vizsgálatra?

Az epilepszia diagnosztikájában és kezelésében a neurológiai, képalkotó és agyi elektromos vizsgálatok mellett a neuropszichológiai értékelés is kiemelt szerepet kap. Bár a betegség elsődlegesen az agyi elektromos aktivitás zavarával jár, a kognitív funkciók vizsgálata segíthet az érintett agyterületek meghatározásában, a betegség kognitív következményeinek monitorozásában és a terápiás döntések optimalizálásában.

1. A diagnózis pontosítása és az érintett agyi régiók meghatározása

Amennyiben a strukturális képalkotó vizsgálatok (MRI, CT) nem mutatnak morfológiai eltérést, azonban az EEG-n epileptiform aktivitás figyelhető meg (például tüskék, lassú hullámok vagy paroxizmális kisülések), a neuropszichológiai vizsgálat további hasznos információkkal szolgálhat az érintett agyterületekről. A kognitív profil elemzése alapján következtetni lehet a rohamaktivitás lokalizációjára.

2. Alapállapot rögzítése és a betegség progressziójának követése

Epilepsziában a kognitív működés változása multifaktoriális eredetű lehet, amelyet a rohamok gyakorisága, a gyógyszeres kezelés, az epilepsziás aktivitás által érintett területek és az epilepszia időtartama is befolyásolhat. A neuropszichológiai állapotfelmérés célja ebben az esetben:

• A jelenlegi kognitív teljesítmény dokumentálása, amely referenciaként szolgálhat a későbbi változások értékeléséhez.
• A betegség progressziójának nyomon követése, különösen, ha kognitív hanyatlás gyanúja merül fel.
• A gyógyszeres terápia hatásának monitorozása, mivel egyes antiepileptikumok szedációval, figyelmi és memóriafunkciók csökkenésével járhatnak.

3. Műtét előtti állapotfelmérés és a kognitív rizikó becslése

Gyógyszerrezisztens epilepsziában a sebészi kezelés lehetősége felmerülhet, különösen, ha egy jól meghatározható epileptogén fókusz azonosítható. A műtét előtti neuropszichológiai vizsgálat célja többek között:

• A műtéti beavatkozás által érintett agyterületek kognitív funkcióinak felmérése.
• A műtéti kockázatok becslése, például nyelvi vagy memóriafunkciók sérülésének előrejelzése, ha az epileptogén fókusz a domináns temporális lebenyben helyezkedik el.
• Az epilepsziaműtét utáni kognitív változások mérésének biztosítása, amely a rehabilitációs szükségletek megállapításához is elengedhetetlen.

A műtét előtti neuropszichológiai vizsgálatok egy része olyan speciális helyzetben történik, amikor közvetlenül az agyfelszínre helyezett intracraniális elektródák segítségével vizsgálják az epileptogén fókusz pontos helyét és az agykérgi funkciókat. Az elektrokortikográfia (ECoG) és az elektromos kortikális ingerlés (electrical cortical stimulation, ECS) segítségével feltérképezhető, hogy mely agyterületek felelősek a beszédért, a memóriáért vagy más kritikus kognitív funkciókért. Ilyenkor a neuropszichológus, közvetlenül a beteg válaszai alapján, specifikus teszteket alkalmazva vesz részt a funkcionális kéregi területek azonosításában.

4. Műtét utáni követés és neuropszichológiai rehabilitáció

A műtét után végzett neuropszichológiai vizsgálat lehetőséget biztosít annak értékelésére, hogy a beavatkozás ténylegesen milyen hatással volt a kognitív működésre. Egyes esetekben kognitív javulás figyelhető meg a rohamok megszűnésével, míg más esetekben a műtéti eljárás kognitív funkcióvesztéssel járhat. A rendszeres neuropszichológiai utánkövetés hozzájárulhat a szükséges rehabilitációs stratégiák kialakításához, például memória- vagy figyelemzavarok esetén.

A műtét körüli neuropszichológiai vizsgálatokban kiemelten fontos a kórházi neuropszichológus szerepe, hiszen ő nemcsak az alapállapot felmérését és a műtét utáni követést végzi, hanem gyakran részt vesz a műtét előtti agyi térképezésben is. Éber műtéti technikák alkalmazásakor a neuropszichológus közvetlenül jelen van a beavatkozás során is, és valós időben ellenőrizheti az érintett funkciókat, segítve a sebészt abban, hogy az életfontosságú agyterületek minél kevésbé sérüljenek.

5. Összegzés

A neuropszichológiai vizsgálat tehát szerves részét képezheti az epilepszia diagnosztikai és terápiás folyamatának, segítve a betegség hatékonyabb kezelését, a műtéti kockázatok becslését és a kognitív állapot változásainak követését. Az epilepsziával élők számára ez nem csupán egy újabb vizsgálat, hanem egy fontos eszköz a hosszú távú életminőség javítása érdekében.